Már régóta nem jutottam sajnos a blog közelébe, de ez a Valentin nap körüli mizéria kicsapta nálam a biztosítékot, úgyhogy néhány gondolatot szeretnék megosztani minden kedves olvasóval.
Tisztázzuk az elején, Valentin nap nem csupán a szerelem, hanem a barátság és a meglepetések napja. Nem kötelező, nem előírt és nem kell rögtön arra gondolni, hogy a kereskedők aljas összeesküvése az átlag halandók újabb lehúzása érdekében.
Egy nap, amit vagy ünneplünk vagy sem, vagy meglepjük kedvesünket egy romantikus vacsorával, bonbonnal vagy egy szál virággal, vagy meg sem emlékezünk róla. Rajtunk múlik. Én viszont ezúton szeretném kifejezni, hogy e napon gondolok minden kedves blog olvasóra és facebook oldalunk követőjére, nagyon köszönöm, hogy vannak és boldog Valentin napot mindenkinek!
Hát először is nem árt tisztában lennünk azzal, hogy egy korai keresztény mártírt, Valentint, i.sz. 500-ban avattak szentté, majd a késői középkorban Geoffrey Chaucer, író, költő filozófus – a Canterburry mesék szerzője – jelenítette meg először február 14-ét, Szent Valentin napját a szerelmesek napjaként, amikor is a szerelmes férfiak virággal hódoltak az imádott nőnek. Imígyen nehéz elképzelnünk, hogy egy virágárus hajnali nagybani piaci bevásárlását követő, kávégőzben fürdő, elborult elméjének köszönhető lenne csupán az a felhajtás, ami Valentin vagyis Bálint napot körülzsongja. Mégis milyen divatos ezt szajkozni és ezzel látványos és mélyen egyetérteni.
Szeretném fellebbenteni a fátylat a nemlétező titokról, nincsen virágosok által gerjesztett a magyar hagyományoktól távol álló Valentin nap. Éppen egy reggeli műsorban hallottam, hogy a Bálint naphoz hazánkban számos hiedelem illetve babona kötődik (hangsúlyozom egyiket sem angolszász területről vettük át). Elődeink ezen a napon olyan almát ettek, amelyiknek kilenc magva volt, azt a kilenc magot beletették egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe aki ezáltal mély szerelemre lobbant; vagy itt egy másik babona dédanyáink Bálint nap előtti éjfélkor a temetőbe mentek, mert a népi babona szerint megláthatták leendő férjüket, akit a szellemek megjelenítettek. Nem kellett anno sem facebook, sem internet, sem CNN vagy BBC, mégis Bálint napkor idehaza is szerelemmel kapcsolatos praktikák történtek.
Én nagyon szeretnék már egy olyan Bálint vagy Valentin napot, amikor nem minket, virágosokat, tüntetnek fel rossz színben, amikor nem azt kell hallgatnunk, hogy ezt mi találtuk ki és csak egy újabb lehúzás miatt ünnepelünk (netalántán ünnepeltetünk) ezen a napon. Higgye el nekem mindenki az összes magyar nagy- és kiskereskedelmi virágüzlet, importőr, virágkötő és piaci árus is kevés lenne ahhoz, hogy létrehozzanak és bevezessenek egy új ünnepet a magyar kultúrába. Annyit őszintén bevállalok, hogy közel másfél, mérsékelt vagy erősen visszafogott forgalmat bonyolító hónap után valóban jól esne már végre egy kis forgalom a virágüzletekben, hogy legalább a rezsit gondmentesen ki tudjuk fizetni, de én még olyan virágost nem láttam kis hazánkban, aki ezen a napon indult volna el a komoly meggazdagodás útján.
Mindent összefoglalva, én is osztom azt a nézetet, hogy barátainkra, gyermekeinkre és szerelmünkre ne kötelező módon csak ma gondoljunk, ne csak ma ünnepeljünk és ne csak ma lepjük meg őket kis ajándékokkal ... de miért ne ma is? Legjobb példát a hazai Valentin napi hozzáállásra egy ma reggeli műsorban hallottam. A műsorba behívott, általam nagyra tartott szimpatikus hölgy elmondta, hogy bár a párjával ők nem ünneplik a Valentin napot, de azért nagyon reméli, hogy este egy romantikus vacsorára elviszi őt ezen a jeles napon. Hát ez az! :)
